18 okt Borvidékek eldugott kincsei

Az idei tanév első tanulmányútja keretében a villányi és a szekszárdi borvidékre látogattak az akadémisták, s miközben felejthetetlen élményekkel gazdagodtak, megismerték a szőlő és a bor valódi értékét, a borászat kihívásokkal teli szépségét, illetve a borvidék megannyi kincsét.

A tanulmányi útról az Akadémia fiataljai készítettek írásos beszámolót.

Október 2-án reggel elindultunk Piliscsabáról Dunaföldvárra, ahol kísérőnkkel, aki az idei évben is dr. Hajdu Edit kertészmérnök, mezőgazdasági genetikus szakmérnök, szőlőnemesítő volt. A délelőtti programunk a Somos Kft. telepén kezdődött Lajkó Ferenccel, ahol csemegeszőlőket kóstolhattunk, és megnéztük a mezőgazdasági gépeket is. Délután elfoglaltuk a szállásunkat a szekszárdi Merops Hotelben, majd megebédeltünk. Ebéd után elmentünk Bátaszékre, ahol Sümegi Ferenc diakónus megmutatta nekünk a ciszterci apátság romjait és a Nagyboldogasszony-templomot, majd átmentünk Bátára a Szent Vér kegytemplomba. Az esti program már csak a vacsora elfogyasztása volt, mely után nyugovóra tértünk.

Kedden imával kezdtük a napot, majd megreggeliztünk. Délelőtt dr. Hajdu Edit és Mészáros Pál előadását hallgathattuk meg a szőlőről, a szőlőtermesztésről és a borászatról. Az előadások után elmentünk a Babits-házba, ahol sok érdekességet tudhattunk meg Babits Mihály és családjáról. Megebédeltünk, aztán elmentünk a Mészáros-birtokra szüretelni. A mintegy 1 órás program alatt közel 500 kg szőlőt szedtünk le. A szüret után megtekintettük a feldolgozóüzemet, és még mustot is kóstoltunk. Az esti vacsorát követően 9 féle bort kóstoltunk meg: 2020 Rajnai Rizling, 2022 Zöld Vertelini, 2022 Irsai Olivér, 2022 Chardonnay pezsgő, 2021 Kadarka, 2021 Malbec, 2019 Bikavér, 2020 Ohmerops, 2020 Grandoso Carbanet Savignon.

Szerdán a megszokott reggeli imát követően megreggeliztünk. Reggeli után már vártak minket a Vidékjáró Terepjárók autói, hogy elvigyenek bennünket testközelből megismerni a Szekszárdi-dombságot, s ezáltal magát a borvidéket. Több megállónk is volt. Megnéztünk régi szőlőültetvényeket és a Csontos-szurdikot is, ráláttunk a Gemenci-erdőre, a Mária-kútnál is jártunk, de még a kilátóba is felmentünk, ahonnan gyönyörűen lehetett látni a dombokat. Mindeközben annak a történelméről meséltek nekünk, ami a szemünk elé tárult. Mindezután az ebéd következett, majd Mészáros Pál bemutatta nekünk Szekszárd belvárosát. A délután folyamán még ellátogattunk Vida Péter borászhoz is, aki bemutatta nekünk az üzemét. Az üzem bejárását követően borkóstolón vettünk részt, melynek keretében nemcsak a Vida-pincészet különleges borait kóstolhattuk meg, hanem a borok történetéről, illetve a borász, Vida Péter életéről szóló elbeszélésekből is rengeteget tanulhattunk. Majd visszaérve a szállásra megvacsoráztunk, és izgatottan vártuk a következő napot.

Csütörtökön a szokásos ima és reggeli után Palotabozsokra indultunk, ahol a fáradt társaság hamar életre kapott, hiszen Flódung Kristóf európai viszonylatban is kiemelkedő kádármester részletesen bemutatta a fahordókészítés világát. Megtudtuk, hogy a hordóit kizárólag zempléni és mecseki tölgyfából készíti, a legkiválóbb minőség elérése érdekében. A magas szinten gépesített folyamat kiváló szakembereket és odafigyelést igényel. Az akadémistáknak leginkább a hordók ívének kialakítására használt technika tetszett, ahol a nedves fát felforrósítva érik el a kívánt formát. Az üzemlátogatás után a műemléki védettséget élvező kivételes szépségű villánykövesdi pincesoron sétálhattunk végig. Egy jóleső ebéd után Gere Attila borászhoz érkeztünk üzemlátogatásra és borkóstolóra. Itt nem csak a különösen igényes pincéket, hanem a gyönyörű rendezvény központot is megtekintettük. Ezután következett a borkóstoló, ahol irodalmi művek is elhangzottak. Kívülről megszemléltük a közelben található Nagyharsányi Szoborparkot. A nap zárásaként pedig a Misóczki család vendégei voltunk egy jó hangulatú vacsorára, ami tánccal zárult.

Pénteken Pécsre látogattunk, ahol első állomásunk az oltványiskola volt, ahol Kunné Czibere Mária látott minket vendégül. Majd a szőlőshöz vezettek, ahol terülj-terülj asztalka fogadott minket, és házigazdánk lánya részletesen elmagyarázta a szőlőoltványok csínyát-bínját. Innen tovább mentünk Pécs gyönyörű belvárosába, ahol az első állomásunk a Gázi Kászim pasa dzsámija volt. Ezt követően a Pécsi egyházmegye katedrálisát, a pécsi Szent Péter- és Szent Pál-Székesegyházat tekintettük meg. Itt meglátogattuk Janus Pannonius sírját és az egyik akadémista, Bertalan elszavalta a Pannónia dicsérete című verset. Majd a pécsi Aradi vértanúk útján haladtunk tovább, ahol a mellszobrok felvirágozásával megemlékeztünk hőseinkre. A megemlékezés után szabadidőt kaptunk, és mindenki a saját elképzelése szerint fedezhette fel a kultúra városát, Pécset. Mielőtt visszaindultunk volna Szekszárdra, felmentünk a TV toronyhoz, ahonnan 80 méter magasságból tárult elénk a vidéket. Visszaérve szállásunkra finom vacsora és bor fogadott minket, ami után lepihenve készültünk az utolsó napra.

Október 7-én, szombat az ima és reggeli után elindultunk Pörbölyre, ahol vártuk a Gemencei-erdőbe vezető gőzös vonat indulását. Miután készen állt a vonat és mindenki elfoglalta a helyét, elindultunk az erdőbe. Utunk során a Duna–Dráva Nemzeti Park területéhez tartozó gemenci ártéri erdőben láttunk szarvasokat és vaddisznókat is. A gemenci vonatozás után visszamentünk Szekszárdra, ahol elfogyasztottuk az ebédet, majd búcsút vettünk Mészáros Páltól és Szekszárd vidékétől. Az utunk innen Kalocsára vezetett, ahol megcsodáltuk a Szentháromság terén az épület együttest: Nagyboldogasszony-főszékesegyházat, az ASTRICEUM Érseki Múzeumot, valamint az Érseki Palotát. Először a múzeumba vezetett utunk, ahol az idegenvezetőnk mesélt az itt szolgáló érsekekről, tevékenységükről, de még a ruházatukról is. A könyvtárba továbbhaladva szemet gyönyörködtető látványt jelentett a rengeteg, csodálatosabbnál csodálatosabb könyv. Végül átmentünk a székesegyházba, ahol az érsekség történetét ismerhettük meg. A kalocsai látogatás végeztével elindultunk vissza Piliscsabára, ahová este kicsit fáradtan, de hálával telt szívvel érkeztünk meg.