Kelet-magyarországi templomtúra

A tél elmúltával folytatódnak a tanulmányi utak az Akadémián. Február közepén három költőnk (Ady Endre, Kölcsey Ferenc és Petőfi Sándor) és számtalan többszázéves templom nyomába eredtünk Kelet-Magyarországon.

Szombaton reggel kezdetét vette harmadik tanulmányi utunk, ami Kelet-Magyarországra vezetett. Az utunk első állomása a Makovecz-örökséget őrző Csenger település volt, ahol megcsodáltuk a 2000-ben átadott Úrszínváltozás görögkatolikus templomot, valamint a XIV. században épült református templomot, melynek különlegessége a nyolcszögletű, hatszintes, reneszánsz oromdíszű torony. Ezen tanulmányút újdonsága volt, hogy Erika, a közösségünkhöz februárban csatlakozó prefekta vezetésével valamennyi szakrális helyen egy imát elmondva vagy egy szentírási szakaszt felolvasva kicsit megálltunk és elcsendesedtünk a böjti időszakra való tekintettel. A következő megálló a közeli Csengersima volt, ahol a kicsiny, téglából épült, középkori eredetű, fazsindellyel fedett református templomot tekintettük meg. Innen a nyírbátori református templomba mentünk, melynek dél-nyugati sarka közelében áll hazánk legnagyobb és egyben legrégibb fa harangtornya, amelyet a Bethlen család emeltetett Bethlen Krisztina fejedelem-kisasszony emlékére. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ugyanis lehetőségünk nyílt e harangtoronyba feljutva élvezni a fentről nyíló lenyűgöző kilátást. A nap lemenő sugarainak megcsodálását követően elfoglaltuk a szállásunkat és vacsora után pihenőre tértünk.

Vasárnap reggel Nyírbátor város ékkövének és egyik legjelentősebb műemlékének számító római katolikus minorita templomban vettünk részt a szentmisén. A liturgiát követően Babály András plébános vezetésével körbejártuk a gótikus stílusú, egyhajós teremtemplomot, illetve megismertük a Krucsay-oltár különös történetét. Ezt követően útra keltünk: irány Kaplony (Căpleni), a Károlyi-család ősi birtoka, ahol megtekintettük a nagy múltú família impozáns kriptáját, és meghallgattuk az egyik legrégebbi nemesi magyar család történetét. A kriptanézés után Nagykárolyba (Carei) mentünk, hogy megnézzük a XVI. századi Károlyi-kastélyt, illetve a benne otthonra lelt múzeumot. Majd sétáltunk a városban, így eljutva az Arany Szarvas fogadó előtti térre, ahol nemzeti hősünk, Petőfi Sándor először pillantotta meg múzsáját, az ő “Juliskáját”, Szendrey Júliát. A séta után megebédeltünk, majd útra keltünk egy másik neves költőnk, Ady Endre szülőfalujába, Érmindszentre. Bár a szülőházba nem jutottunk be, az udvart és az épületeket körbejártuk, illetve költőnk szobra előtt verset szavaltunk reá emlékezve. Érmindszentről Ákosra mentünk, ahol az 1953-ban műemlékké nyilvánított XII. századbeli templomot néztük meg. Az árpád-kori építményt egykor bencés monostorként szentelték fel, azonban a XVI. század közepétől református templomként működik. Innen továbbhaladva Erdődre érkeztünk, ahol a naplementét már a vár kapujában csodálhattuk meg. Az idegenvezetőnk elbeszéléséből megismertük az erdődi Károlyi-vár történetét, jelentőségét, illetve megtudtuk, hogy „Az IDŐ” elnevezéssel középkori fesztivált szerveznek minden évben az erdődi vár udvarán és környékén. A hely nevezetessége egyébként, hogy a várkápolnában fogadott egymásnak örök hűséget Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. A várséta után visszautaztunk nyírbátori szállásunkra, ahol az élménydús naptól elfáradva költöttük el vacsoránkat.

Hétfőn a reggeli után elutaztunk Nagyszekeresre, hogy megtekintsük a szigeten álló, hatalmas fák ölelésébe rejtezett középkori eredetű református templomot. Nagyon szép a templom belső tere; különösen a festett szószék és a karzat, mely a XVIII. század vége felé készült el. Következő megállónk Vámosorosziban volt, ahol a helyi lelkész vezetésével jártuk körbe a református templomot, melynek különlegessége, hogy a reformáció korai szakaszából származó feliratokat ismerhetünk meg, sőt, kivételes ritkaságként egy református falkép is van itt. Hétfőn a bőséges ebédünket Fehérgyarmaton fogyasztottuk el, majd Cégénydányádnak vettük az irányt, ahol a Kölcsey-Kende Kastélyt tekintettük meg. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság fenntartásában álló kúria és a körülötte elterülő park bejárása során nemcsak a család történetét ismertük meg, de a természetvédelmi területen található növénygyűjtemény érdekességeinek egy részébe is bepillantást kaptunk. A következő állomásunk a gyügyei református templom volt, majd a műemléknek számító túristvándi vízimalmot vettük célba, ami egyedülálló egész Európában. Napunkat a szatmárcsekei csónakos fejfás református temetőben fejeztük be, ahol megkoszorúztuk Kölcsey Ferenc sírját.

Tanulmányi utunk zárónapjának reggelén összecsomagoltunk, és elhagytuk a szállást. Ám a nap során még több helyen is megálltunk, mielőtt Piliscsaba felé vettük volna az irányt. Első úticélunk Tákos volt. A település nevezetessége a református templom, melyet mezítlábas Notre Dame elnevezéssel is illetnek. Hogy miért is kapta ezt a nevet, mindenki meg fogja érteni, ha belép ebbe a parányi kis XVIII. században épült templomba. Tákosról a szomszéd Csarodára mentünk, ahol szintén a református templomot néztük meg, azonban egy egészen más stílusban épült templomot láthattunk. A településen tett rövid sétát követően elindultunk Vásárosnaményba. Ebéd után Máriapócsra látogattunk, hogy megnézzük a Szent Mihály főangyal görögkatolikus templomot. A másfél órás idegenvezetéssel egybekötött bejáráson megtekintettük a fatemplomot, a múzeumnak kialakított részt, illetve a nemzeti kegyhelyet is. A kegytemplom nemcsak gyönyörű volt, de – még a Piliscsabára történő visszaindulás előtt – lehetőséget adott még egy kis elcsendesedésre is.

Egy elképesztően aktív, rengeteg látnivalót felsorakoztató tanulmányutat tudhatunk magunk mögött. Ahogyan azt előzetesen tudhattuk, valóban egy templomtúrán vettünk részt, melynek során megtapasztalhattuk, hogy mennyi érték és történelem rejtőzik e kelet-magyarországi kicsiny templomokban.