16 okt Testi-lelki töltődésünk Szekszárdon
2025.09.29. – hétfő, 1. nap
Hét órakor indultunk Piliscsabáról, az örökkék ég még nem látszott a szürke felhők mögött. Tanulmányutunk aznapi célja Szekszárd volt, kis társaságunk még kissé álmosan, de izgatottan várta az előttünk álló hetet. Csapatunk azonban még hiányos volt, ezért Dunaföldvár lett az első megállónk. Ott találkoztunk vezetőnkkel, Dr. Hajdu Edittel.
A nemzetközi hírnévnek örvendő szőlőnemesítő asszony megnyerő lendülettel vetette bele magát a kalandba, és irányításával el is értük következő állomásunkat, még mindig Dunaföldváron. Itt találkoztunk Lajkó Ferenccel, a Somos Kft. tulajdonosával és ügyvezetőjével. A cég csemegeszőlő termesztésével és forgalmazásával foglalkozik, a kóstoló alapján nagyon magas minőségben. Szőlője sokkal kellemesebb volt mondanivalójánál, az ágazat nehézségeit őszintén tárta elénk. Az amerikai szőlőkabócák személyében a szőlőtermesztők hasonló veszéllyel néznek szembe, mint a XIX. század végi filoxéra járvány. A piacot elárasztja a külföldi olcsó és rosszabb minőségű szőlő, emiatt a hazai gazdák egyre nehezebben érvényesülnek. Az ágazatot segítő gazdaságpolitikai intézkedések (pl. ÁFA csökkentés) egyelőre váratnak magukra. A térség alapvetően munkaerőhiánnyal küzd, ez különösen igaz a szezonális szüretelésre. Vannak tehát gondok, de mégis megéri küzdeni, csinálni rendületlen. Búcsút vettünk Lajkó Úrtól, és Györköny felé vettük az irányt, egy rövid bölcskei kitérővel, ahol megnéztünk egy római kőtárat (akiknek felkeltette az érdeklődését: 46.740067,18.965116 ).
Györköny gyönyörű volt, még a nap is előjött, hogy megcsodálja! Braun Zoltán várt minket, és körbevezetett a pincefaluban. Rengeteg munkájuk van az ott élőknek abban, hogy ez a kis falu milyen ápolt és rendezett állapotban van jelenleg, jó volt hallgatni, hogyan segítik egymást az ottaniak. Utunk során itt kóstolhattuk először a szőlő nemes nedűjét. A Wein&Speiz fogadóban elköltött remek ebéd után folytattuk utunkat, és meg sem álltunk Szekszárdig. Szállásunk Mészáros Pál borász Merops hotelében volt. A csomagok elhelyezése után, a vacsora előtt Szakmai Vezető Asszony egy kiadós sétára invitált minket a történelmi belvárosban. Ezt nem részletezem, de mindenkinek érdemes elmenni és megnézni.
A vacsorához kóstolt borok értékeit Hajdu Edit szakértelmének segítségével fedeztük fel, valamint jótékony hatásuknak köszönhetően senkinek nem volt gondja az alvással. Készen álltunk a második napra.
Koltai Péter
2025.09.30. – kedd, 2. nap
Kedden a hotelben kapott svédasztalos reggeli után mindannyian átmentünk a Mészáros Pincészet egyik termébe, ahol érdekfeszítő előadásokban lehetett részünk. Elsőként Bősz Adrián beszélt a szekszárdi borvidékről, beszámolóját gyönyörű tájképekkel tarkítva, majd Dr. Vass-Guld Zsuzsannától hallgathattuk meg részletesen, hogyan készül a bor. Utána Dr. Hajdu Edit mutatta be nekünk a szőlő kultúrtörténetét, egészen a bibliai időktől kezdve napjainking. Végül Mészáros Pali bácsi mesélt nekünk nemcsak a szőlőtermesztési tapasztalatáról, de egész életútjáról is, és jótanácsokkal is ellátott minket. Az előadások között pedig volt lehetőségünk megnézni a híres Mészáros borpincét, amit Pali bácsi vezetésével tehettünk meg. A MEROPS Étteremben a kiadós ebéd során gyűjtöttük össze energiáinkat, hogy utána délután továbbra is Pali bácsi hathatós irányítását követve és figyelő tekintete alatt segítségünket nyújtsuk a különleges Mészáros merlot szőlő szüretelésében. Szükség is volt ránk a munkában, ugyanis a szüretelő kombájn éppen elromlott, így a hatalmas gépet végül csak a Mészáros Pincészetben, cserealkatrészre várva tekinthettük meg. Azonban ez sem szegte kedvünket, a szüret után a szőlő feldolgozásának útját mutatta be nekünk Mészáros Péter, Pali bácsi fia, valamint kollégái. A szőlő beérkezésétől kezdve a hatalmas acéltartályokban való erjesztésén keresztül egészen a palackozásig és felcímkézésig végigkövethettük a folyamatot.
Visszatérve a MEROPS Étterembe, vacsorára kiegészülve Mészáros Pali bácsival és Péterrel, szakértő tanításukat követve kóstolhattuk meg általuk számunkra összeállított borválogatásukat, így betekintést nyerhettünk a különféle szempontok alapján történő borbírálat rejtelmeibe is.
Szilas Kinga
2025.10.01. – szerda, 3. nap
A Szekszárdon töltött harmadik napunk is legalább annyira izgalmasan és élményekkel telten zajott, mint utunk többi napja. A szállásunkon elfogyasztott finom reggeli után a lehető legjobb módon jártuk be a Szekszárdi Borvidék kisebb nevezetességeit. Terepjárókba ültünk és sofőrjeink történeteit hallgatva meglátogattuk a Mausz kápolnát és különböző kilátóhelyeket, ahol festői látvány tárult a szemünk elé. Tudásunkat rengeteg információval bővíthettük a környék múltját és a svábok betelepülését illetően. Ebédünket aznap délben is a Merops Étteremben élvezhettük, ahonnan később útnak indulva a Babits Emlékházban folytattuk napunkat. Lehetőségünk volt megismerni Szekszárd egyik híres költőjét olyan szempontból, ahogyan eddig nem tudtuk. Láttuk Babits Mihály szülőházát, köteteinek első kiadását, valamint az előadás mellett hangfelvételen magát a költőt is hallhattuk. Azonban itt még közel sem ért véget a szerdai nap. Következő programunk a szekszárdi Mézeskalács Múzeumba vezetett, ahol nemcsak betekintést nyertünk az édesség elkészítésének, valamint díszítésének titkaiba, de mi magunk is kipróbálhattuk a mézeskalács díszítést.
Aznapra volt még egy igen meghatározó programunk. Meglátogattuk a Vida Pincészetet, ahol házigazdánk Vida Péter szívvel-lélekkel készített borainak kóstolásával, valamint tanulságos és elgondolkodtató történeteinek hallgatásával zárhattuk a napot. A Szekszárdon töltött harmadik napunkon tehát sokat tanultunk a körülöttünk lévő világról és annak történelméről, valamint az emberekről, beleértve egymást is.
Kleineisel Flóra
2025.10.02. – csütörtök, 4. nap
Csütörtökön korán kellett kelnünk, hogy időben Pécsre érjünk, ahol a 13 aradi vértanú mellszobránál rövid megemlékezéssel róttuk le tiszteletünket a hősök előtt. Mivel “mennyországot akartunk látni”, (1891-es újságok a fölszenteléskor) megnéztük a székesegyházat is, ahol a sátoros főoltárt meglátva tényleg a mennyben érezheti magát az ember. A bazilikát pincétől a padlásig bejártuk; voltunk az altemplomban, ahol Pécs nyolc püspöke nyugszik; bejártuk a hajót, ahol a díszítés és a freskók pompájában gyönyörködhettünk, a toronyból pedig elénk tárult Pécs városa.
Innen emelkedett hangulatban érkeztünk a Littke Pezsgőházba, ahol különleges pincebejárásban, pezsgő-és borkóstolóban és finom ebédben volt részünk. Ezután Villányba vezetett az utunk, ahol a Gere pincészetnél láthattuk a május fával díszített, szüretről érkező utolsó traktort, és a bogyózót működés közben, valamint megízlelhettük Gere Attila borait, melyeket ő maga töltött ki nekünk. Innen sok élménnyel és újdonsággal gazdagodva tértünk vissza Szekszárdra, ahol Hajdu Edittel, Mészáros Péterrel és Pali bácsival megtanultuk, hogyan kell professzionális szempontok alapján kóstolni a bort.
Horváth Emese
2025.10.03. – péntek, 5. nap
A pénteki nap ismét tartalmas és élményekben gazdag volt, hiszen a Pannon borrégióban tett utunk során nemcsak a borok világába, hanem a pálinkafőzés és a hordókészítés titkaiba is betekintést nyerhettünk. Reggel a szálláshelyen – a napkezdő ima és a közösen elfogyasztott reggeli után – Harcra utaztunk, ahol a Brill Pálinkaházban ismerkedtünk meg a pálinkafőzés rejtelmeivel. Az üzemlátogatás során részletes képet kaptunk a gyümölcsfeldolgozás és a főzés folyamatáról: megtudtuk, hogy a gyümölcs beérkezésétől számítva legfeljebb két-három hét áll rendelkezésre az erjedésre, valamint azt is, hogy mennyire fontos a megfelelő fajta kiválasztása – az illatos gyümölcsök, mint a málna, vilmoskörte, kajszi vagy irsai szőlő bizonyulnak a legalkalmasabbnak. Keserédes érdekességként elhangzott, hogy a jelenlegi pálinkaforgalom évente 20–30%-kal csökken, a fiatalok szinte már nem is fogyasztanak pálinkát, inkább a koktélokat, újdonságokat preferálják.
Az impozáns szortiment kóstolása közben az ital fogyasztásának kultúrájáról is hallhattunk: a pálinkát szobahőmérsékleten kell kínálni, hiszen a hűtés elfedi az aromákat, magát az „utópárlatot”. A kóstolás során érdemes a pohárban lassan melegíteni, hogy jobban kibontakozzon az íz- és illatvilág. A főzőmester szavai nyomán jobban megértettük, miért nevezik a hordóban elpárolgó részt „az angyalok részének”, és hogyan alakul ki az ital gazdag karaktere a hosszú érlelés során.
Az ebédet a Merops Étteremben fogyasztottuk el, majd Palotabozsokra utaztunk, ahol Kristóf mester vezetésével a hordókészítés folyamatát ismertük meg. Igazi mesterségbeli tudás és több éves előkészítés szükséges egyetlen hordó elkészítéséhez. A fa kivágása csak télen történhet, amikor a növényben nincs nedvkeringés, majd az anyag három évig szárad “máglyarakásban”. A dongák formálásához vízzel locsolják a külsőt, belülről égetik, így lesz hajlítható és tartós a fa. Az égetés után tapasztalt kenyérhéj-illat is a pörkölt fa sajátja, amelyet a bor később teljességgel magába foglal. Meglepő volt, hogy egy hordó súlya akár 100 kg is lehet, és Kristóf mester évente mintegy 3000 hordót készít, részben zempléni, részben mecseki tölgyből, rangos hazai és nemzetközi vevők számára egyaránt.
Késő délután Decsre látogattunk, ahol a 620 éves, gyönyörű, mélykék plafonú református templomot tekintettük meg, majd a Gyöngyműhelyben a sárközi népművészet világába nyertünk betekintést. A napot a Fritz Borház és Panzióban zártuk, ahol pincelátogatáson vettünk részt, borkóstolóval és közös vacsorával egybekötve.
Összességében a mai nap egyszerre volt szakmailag tanulságos és élménydús: a pálinka- és borkultúra mellett a hordókészítés műhelytitkait, valamint a sárközi népművészet gazdagságát ismerhettük meg. A személyes beszélgetések, a kóstolások és a mesterek által átadott tudás maradandó élménnyé tették az utat, amely új színekkel gazdagította a Pannon borrégióról kialakított képünket.
Orosz Virág
2025.10.04. – szombat, 6. nap
Tanulmányi kirándulásunk utolsó napján a Gemenci erdő mellett, a horvát határ közvetlen szomszédságában egy gyönyörű vadászkastélyt látogattunk meg, amelynek hatalmas kertje volt. A kastély a Gemenc Zrt. ékköve, a magyar nemzeti örökség kiemelkedő történelmi, kultúr, erdészet és vadászattörténeti emlékhelye. A kastélyban különböző világversenyeken díjnyertes trófeákat és az akkori kornak megfelelő népviseleteket is volt szerencsénk megcsodálni. Lehetőségünk volt az épület 8 termébe, valamint a területen végzett erdészeti, halászati és mezőgazdasági tevékenységekbe betekintést nyerni és úgy általánosságban véve abba, hogy hogyan éltek a nemesek abban a korban.
Ezt követően elmentünk Vodicára, ahol egy 17 méter magas, impozáns Szűz Mária szobor látványa tárult a szemünk elé, ami egyébként, a világ második legnagyobb Szűz Mária szobra. Mindenkinek volt lehetősége egy pár perces rövid imára és elmélkedésre, majd mindenki a saját tempójában körbe sétálta a keresztutat.
Következő állomásunk a Nagybaracskán található Bárka csárda volt, ahol egy finom marhapörköltet fogyaszthattunk el, gyümölccsel és vanília fagylalttal tálalt brownie-val, illetve gesztenyepüré desszerttel megspékelve.
Végül, de nem utolsósorban a kalocsai Főszékesegyházat, a hozzá tartozó nyilvánosan is látogatható érseki könyvtárat, illetve az Astriceumot tekintettük meg. Az első kalocsai Főszékesegyház megépítését még Szent István király kezdeményezte. A barokk stílusban épült, ma ismert Nagyboldogasszony – főszékesegyházat, eredetileg Szent Pál tiszteletére szentelték fel.
Lehetőségünk volt megcsodálni a gyönyörű freskókat, a főoltárt, a különböző bibliai jeleneteket ábrázoló aranyfüsttel bevont szószéket, valamint a gigantikus méretű, patinás orgonát.
A Főszékesegyház és a könyvtár között lévő kertben sétáltunk egy keveset, ahol egy nagyon szép szökőkút állt, különböző, szebbnél-szebb virágokkal körbevéve. Az érseki könyvtárban lehetőségünk nyílt kronológiai sorrendben megtekinteni az adott történelmi korokhoz tartozó könyveket, okiratokat, térképeket és még számos egyéb érdekes dokumentumot. A nap végéhez közeledve egy tárlatvezetés keretein belül az Astriceumot is megismerhettük, ahol a kalocsai érsekek által használt miseruhákat, ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, díszes kelyheket és képeket is láthattuk.
Egy rendkívül szép, intenzív, kulturális programokban és szemet gyönyörködtető látnivalókban gazdag, élménydús nappal fejeztük be a szekszárdi tanulmányi kirándulásunkat, amelynek köszönhetően mindannyian szakmailag és lelkileg is feltöltődve tértünk vissza a piliscsabai kollégiumba. Úgy érzem ez a kirándulás olyan sok mindent adott nekem, ami által többnek érzem magam és amiért nagyon hálás lehetek és vagyok is.
Berndt Ágoston
Összeállították az Aquinói Szent Tamás Akadémia 2025/26. tanévének hallgatói
