Laborczy-Lakner Zoltán Lehel PhD szociológus, szociálpolitikus, történelem és magyar szakos tanár, egykori ferences diák, a Szociálpolitikai Szemle főszerkesztője. Korábban népművelés és könyvtártudomány szakot is végzett, valamint néprajzi gyűjtőmunkával foglalkozott. 10 közoktatási és 24 főiskolai, egyetemi oktatói év (Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Esztergom, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) áll mögötte, és 16 évig vezette a Szociális Képzési és Neveléstudományi Tanszéket. Fő kutatói és oktatási területe a szociológia, társadalom- és szociálpolitika, szociálpedagógia. 

A rendszerváltozás előtt tanárként dolgozott Békásmegyeren, ahol aktív munkatársa és társszerzője volt az ország első iskolai lakótelepi mentálhigiénés programjának (Bárczi Géza Általános Iskola). A szerveződő földalatti ellenzék egyik képviselő jelöltjeként indult az 1985-ös választásokon. Konspiratív körülmények között társszerkesztője volt a hat számot megélt Magyar Figyelő szamizdat folyóiratnak. 

Az első szabad kormányban négy évig a szociális válságkezelő programok kormánybiztosa, egyben szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Ezt a munkát az első Orbán kormányban, mint családpolitikáért felelős helyettes államtitkár, később, mint politikai főtanácsadó folytatta. Nevéhez fűződik többek között az ország első Szociális törvényének és az első Családok támogatásáról szóló törvénynek a kidolgozása és több, ma már hungarikumként kezelt szociális innováció, mint a szociális földprogramok, a falu- és tanyagondnoki szolgálat, a kistérségi felzárkóztató programok bevezetése, működtetése, valamint a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia szakmai, szakpolitikai koordinálása. 

Összesen nyolc éven keresztül Budapest 3. kerületi és fővárosi önkormányzati képviselő. Alapítója több szakmai, érdekvédelmi és civil szervezetnek Nagycsaládosok Országos Egyesülete (1987), (Szentendrei Ferences Öregdiákok Egyesülete (1988), Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (1988), Mocsáry Lajos Alapítvány (1992), Kárpátok Szociális Alapítvány (1994), Szociális Szakemberek Fóruma egyesület (2005). 

Munkáját Széchenyi Díj (határon túli magyarok, a Széchenyi Társaság díja 1993), Pro Schola Díj (ferencesek 1999), Bocskai Díj (határon túli magyarok 2007), és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2017) ismerte el.