21 máj „Legyen miért visszajönni” – Nyugat-Magyarország

HÉTFŐ (2025.03.24.)

Március 24-én hétfőn újra beszátltunk a már megszokott fekete mercedes kisbuszba, hogy Veszprém felé vegyük az irányt. Elsőre azt hittük egy bő másfél óra alatt oda is érünk, de ekkor még nem gondoltuk, hogy Kelenföldön át visz az utunk. Menetidő alapján Győrön is mehettünk volna keresztül és az még szép is… Az idő kissé esős borongós volt a BAH csomópont magasságában, de Veszprém felé haladva tisztult az ég.

Felújítási munkálatok miatt a székesegyházat nem volt lehetőségünk megközelíteni, de a tűztorony lábától és a Benedek-hegyről páratlan kilátásunk volt. Szemügyre vettük a völgyhidat és megemlékeztünk Debrődy György vadászrepülő hadnagy kiemelkedő tetteiről is.

A rövid városnézés után átbuszoztunk Sümegre. Ekkorra már teljesen kisütött a nap és a várat is már ebben a fényességben pompázva láttuk meg, de a bejárása előtt még ebédeltünk a várcsárdában és egyéb program is várt ránk, de ez nem mindenki számára volt egyértelmű, ezért páran, – míg vártunk az ebédre –  már a várfalon belül sétáltak. A töltöttkáposztát követően lelki táplálékot is kaptunk a ferences kegytemplomban. A Sarlós Boldogasszonyról elnevezett templomot és a rendházat is bejártuk. A templom után kollektíven is bementünk a várba. Nem is volt igazán időnk mindent körbenézni, annyi izgalmas helyiség és látnivaló tárult elénk. Azt hiszem még ide is vissza kell jönnünk.

A szálláshelyünk és az utolsó állomásunk ezen a napon Kőszeg volt. Néhányunk szerint az eddigi egyik legjobb és legkényelmesebb vendéglátóhelyen töltöttük az éjszakát. Kőszeget már a lemenő nap fényeiben pillantottuk meg, de azokra is pozitív benyomást tett, akik még sosem jártak itt.

A Bécsikapu Étteremben költöttük el a vacsorát. Az italtól tartóztattuk magunkat nagyböjt lévén, de így is kiváló falatokat fogyasztottunk, melyet könnyed városnéző sétával vezettünk le Kőszeg belvárosának estifényes utcáin. Ma is tartalmas napunk volt és ez még csak a tanulmányi útunk első napja.

KEDD (2025.03.25.)

A kevesebb utazással elkezdett második napunk első megtekintendő látványosságaként ellátogattunk a tatárjárás előtt épült és Ausztria területén található Léka várához. Az erdős környezetben a Gyöngyös-patak által körülölelt sziklán, egy kis tó mellett álló középkori lovagvár látványa már messziről megragadja a látogatók figyelmét. Az évszázadok során több nemesi család kezében is volt, a Kanizsai családtól házasság révén került a Nádasdyak tulajdonába, majd az Esterházy családhoz. Az utóbbi évszázadban nyerte el jelenleg is látható jó állapotát. Igaz inkább a vár miliőjét tekintettük meg és a külső sajátosságait, mert épp a vár nem volt teljes egészében nyitva a nagyközönség számára, de kaptunk belőle olyan darabkát amelyet magunkkal vihetünk.

Miután megcsodáltuk az egyedülálló máriafalvi templomot, elérkeztünk következő helyszínekhez, amely nem más volt, mint Borostyánkő. Itt található az Almássy-kastély, melyet sajnálatos módon nem állt módunkban elég alaposan megcsodálni, mivel szakadt az eső. Azonban ez nem szegte kedvünket, meglátogattuk a borostyánkői temetőt is. 

Mivel itt már kellően megéheztünk, felkerestünk egy helyi éttermet is, ahol kintűnő fogásokkal kápráztattak el bennünket. Különböző szörpöket és limonádékat kóstoltunk meg, melyek bátran ki merem jelenteni, mindannyiunknak elnyerték a tetszését. 

A lakoma után tovább indultunk és meg sem álltunk a következő állomásunkig, Doborjánig. Itt található Liszt Ferenc szülőháza is és a tiszteletére felállított emlékhely. 

Azonban a helyszínen szembesültünk az aprócska problémával, miszerint a nyitvatartás változott, jelenleg felújítási munkálatok folynak. Ennek ellenére nagyon rendesek voltak velünk, be tudunk lesni egy kicsit, mivel a kertbe beengedtek minket. A Liszt szobor megkoszorúzását követően ittunk egy kávét a helyi étteremben és arról beszélgettünk, kit mi érintett meg a legjobban az eddig megtett utazásunk során. 

A nap utolsó útja Kaboldra vezetett, ami számomra a legkiemelkedőbb állomása volt az egész tanulmányútnak. Az itt található várkastély kívül-belül lenyűgöző látványt tár elénk. A kert a régi tárgyakkal, szoborokkal igazán magával ragadó, különösen a kis kápolnával, ami a várban található. A kastély belseje is hatalmas, autentikusan berendezett, mintha vissza csöppentünk volna az időben!

Az utolsó állomásunk Sopron volt, ahol a lenyűgöző, ám kissé fárasztó napunk után elfoglaltuk a szállásunkat a Hotel Pannoniában. Vacsoránkat a Perkovátz-Házban fogyasztottuk el, majd végezetül egy esti sétával zártuk a napot.

SZERDA (2025.03.26.)

Szerdán a reggeli után egyből Fraknóba indultunk, ahol egy teljes körű vezetett várlátogatásban lehetett részünk. Számomra a legjobban a konyhai rész volt a legemlékezetesebb: megtudhattuk, mit jelent “egy füst alatt” megfőzni az ételeket, vagy, hogy mi az a füstjelző madár. Ezt követte egy kiváló ebéd Kismartonban a Haydnbrau étteremben, majd rövid városnézés után ellátogattunk a kastélyba. Ezután – sajnos csak pár percre – benéztünk néhányan a gyönyörű kastélyparkba, ahol szívesen elidőztünk volna még.

A délután második felében Ruszt városát jártuk be, megnéztünk templomokat és a városka egyéb nevezetességeit, érdekes pontjait. Ez a hely híres a gólyákról, mivel különösen sok lakik a háztetőkön, villanyoszlopokon, ezért is hívják Rusztot a gólyák városának is. A festői utcák, virágos porták és rendezett kapuk mellett a naplementében is gyönyörködhettünk. A séta végén megálltunk a Fertő-tó partján lévő játszótéren, ahol szinte mindenkiben felébredt a belső gyermek és kihasználta a csúszkálók és hinták nyújtotta szórakozási lehetőségeket.

Este megérkezvén fényűző soproni szállásunkra, a vacsora után billiárdpartiba kezdtünk.

CSÜTÖRTÖK (2025.03.27.)

A tanulmányút utolsó teljes napját közös reggeli imával kezdtük Csongor vezetésével. A bőséges reggelit követően városnézésre indultunk a „Civitas Fidelissima”-ban, Sopronban. Kedves idegenvezetőnk szervezésében lehetőségünk nyílt a városházán találkozni Sopron polgármesterével, dr. Farkas Cipriánnal. A polgármester úr beavatott minket a város politikai erőviszonyaiba, a fejlesztésekbe, a városvezetés nehézségeibe, illetve az országos politikáról alkotott gondolatait is elénk tárta. Bennem határozott és karakán vezető benyomását keltette, aki tudja, milyen értékek mentén és milyen célok felé vezeti a maga életét és a rábízott várost is. Ezek után a Fő tértől néhány lépésre lévő Tourinform Irodába sétáltunk át, ahol az iroda munkatársa kalauzolt bennünket végig a kiállítóhelyen, ami a római kori Scarbantia települését mutatja be, ugyanis a belváros alatt négy és fél méterrel egy másik város lapul. 1979 és 1988 között tárták fel a régészek Pannonia eddig ismert egyetlen tipikus főterét, fórumát. Az Új utca és a Szent György utca sarkán álló modern épület pinceszintjén a scarbantiai fórum déli részlete látható. Ezután felmentünk a Tűztoronyba, ahonnan megcsodálhattuk a várost.

Sopronban kalandozván szemügyre vettük a Storno-házat is – bár idő szűke miatt kissé sietősen, de végigjártuk az elképesztő gyűjteményt. A Storno-gyűjtemény első darabjait id. Storno Ferenc vásárolta az 1870-es években. A család három nemzedéke hozta létre a rendkívül gazdag és értékes magánygyűjteményt, amelyet megcsodálhattunk és ami ma Sopron város tulajdona.

Ebéd után buszba pattantunk és elzarándokoltunk a nagycenki Széchenyi-mauzóleumba. A család temetkezési helye a plébániatemplomtól nem messze található. A kripta bejárata felett a család jelmondata olvasható: „Si Deus pro nobis quis contra nos”, azaz „Ha Isten velünk, ki ellenünk” (Anna: én úgy tudom, hogy ez a Rákóczi-család jelmondata). Egy ovális alaprajzú kápolna fogadott bennünket, amely 1778-ban épült. Az oltártól balra a sekrestye, jobbra a kripta lejárata nyílik. A szűk lépcső fölött a következő felirat olvasható: „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi, por és hamu.” A lépcsőn leérve érünk a kriptába. Széchenyi Ferenc megszabta a sírboltba történő temetkezési rendet: férfiágon mindenki, a leányok közül azonban csak az, aki élete végéig a Széchenyi nevet viselte, tehát vagy nem ment férjhez vagy pedig beházasodott a családba temetkezhet ide. Itt róttunk le kegyeletünket a legnagyobb magyar, Széchenyi István földi maradványai előtt.

Utunk ezután Lébénybe, a Szent Jakab templomba vezetett, ami egyike az ország kevés számú, jó állapotban megmaradt román kori templomainak, és ezek közül az egyetlen, amelyet Szent Jakabnak szenteltek. Az alapítás éve nem ismert, de okleveles adatokkal igazolható, hogy a templom 1212-ben már állt. Az idegenvezető hölgy jóleső lendülettel és szenvedéllyel mesélt a templom történetéről, érdekességeket kerestünk a templom külső falán, mint például az építő mesterek kézjegyét, névjegyét. A templomba lépve vezetőnktől újabb információk hangzottak el a templombelsővel kapcsolatban. Nagyon szimpatikus volt az idegenvezető hölgy egyszerű, de mély és élő hittel átitatott elbeszélése a templomról, illetve a szomszédságában egykor még álló kolostorról.

Lébényből Győrbe indultunk, ahol elfoglaltuk szállásunkat. Még vacsora előtt az Isteni Gondviselésnek hála be tudtunk menni a győri Nagyboldogasszony székesegyházba, aminek alapítása Szent István király nevéhez fűződik, aki a győri püspökséget is megalapította. Első formájában román stílusban épült a 11. században, ebből a korból csak a templom apszisa maradt fenn napjainkig. A székesegyházban őrzik Szent László királyunk hermáját, melyben ereklyeként koponyadarabok vannak. A templomlátogatás után a Szalai Vendéglőben vacsoráztunk, ahol Laborczy-Lakner Zoltán Lehel nagyon elégedetlen volt az általa rendelt tatár bifsztekkel, amit olyan mély nyomot hagyott benne, hogy ezt azóta is emlegeti, majd egy kiadós sétára indultunk az éjszakai Győrbe.

PÉNTEK (2025.03.28.)

Összeállították az Aquinói Szent Tamás Akadémia 2024/25. tanévének hallgatói;
hétfő: Csongor, kedd: Sári&Dániel, szerda: Minna&Ágoston, csütörtök: Anna&Viki, péntek: Bence&János