27 máj „Szatmár és Bereg templomai” – Kelet-Magyarország

HÉTFŐ (2025.02.24.)

Talán még meg sem emésztettük teljesen a korábbi utazásunk élményeit, de már újra a megszokott mercedes kisbuszban találtuk magunkat egy borongós hétfő reggelen. Tudtuk, hogy ma még csak az ideiglenesen behúzott határokon belül fogunk utazni, de azért így is jó 300 km állt előttünk. A buszozás ennek megfelelően nagyrészt az éjszakai alvás meghosszabbításával telt. Egy izgalmas fél órás kötelező pihenőnk volt az autópálya melletti szántóföld szélén, ahol megfelelően átmozgattuk magunkat és dezinficiáltuk torkunk.

A csengeri ebéd felejthető volt, ellentétben a látvánnyal melyet ez a kis eldugott város mutatott nekünk. A templomtúránk első látnivalója a Makovecz Imre által tervezett görögkatolikus templom. Egészen kivételes konstrukció a szárnyakkal ellátott kupolával fedett templom. 

Nyírbátori szállásunk elfoglalása előtt ellátogattunk a város ékkövébe, a Báthori család által építtetett református (építésekor még katolikus) templomba. Az érett gótika az erdélyi fatemplomok bájával vegyülve alkot egy sajátos egyedülálló ötvözetet. Míg a harangtorony facsapolással készült és (a környékbeli régióban egyáltalán nem kirívó eset) és a kárpátok lankái között megbúvó zsindelyes székely templomok varázsát hozza elénk, addig templom belső monumentalitása a 15. század grandiózus székesegyházait idézi. A letisztult puritán fehérség megtölti fénnyel a belső teret és sokkal inkább ad az összképhez mintsem elvesz. A mennyezetet borító rombuszok alkotta szimmetria vonzza a szemet és segítik az elmélyülést. A helyi gyülekezet egyik presbitere fogadott minket, felengedett bennünket a harangtoronyba és kedvezményes kuponokkal látott el bennünket melyet az egyházközség által fenntartott kávézóban használhattunk fel.

Ezután rövid sétára indultunk a városban. Misén sajnos nem tudtunk részt venni, megcsodáltuk azonban a belvárosi tó szárnyas lakóit. Esténk a szállás elfoglalásával zárult, ahol feltöltekezhettünk táplálékkal és pihenéssel, hogy a másnap újult erővel indulhassunk szatmári kalandunkra.

KEDD (2025.02.25.)

A napot közös imádsággal kezdtük 8 órakor, amit Bence vezetett. Az igeszakasz Ezekiel próféta könyvéből volt, a 36. fejezetből, ahol az Úr új szívet ígér az Ő népének. Bence nagyon szép és ihletett elmélkedést hozott a szentírási részhez, így emelkedett hangulatban indult a nap. A kiadós reggeli után 9 óra körül útnak indultunk a nyírbátori minorita templomba.  A nádfői Krucsay János kisvárdai várkapitányról elnevezett Krucsay-oltár a templom legnevezetesebb műkincse, Jézus szenvedéstörténetét ábrázolja. Az oltár barokk szerkezetű, de az alakok gótikus hatást tükröznek. Érdekesség, hogy a templomban van eltemetve az építtető, ecsedi Báthori István erdélyi vajda.

A templomi látogatást követően tovább vitt utunk, mégpedig Kaplonyba, a római katolikus templomba és a Károlyi-kriptába. A ma álló templom Kaplony harmadik templomaként 1848-ban lett felszentelve az egykori bencés monostor helyén. A Károlyiak az egyik legrégebbi nemesi magyar család, mintegy ezeréves családtörténetük egyidős és egybefonódik a magyarság Kárpát-medencébe érkezésével. A templom és a kripta a család jó barátja, Ybl Miklós építőművész tervei alapján készült. A kaplonyi templom feltűnően hasonlít, bár némileg egyszerűbb formában, a szintén a Károlyiak megbízásából épített fóti templomra. A mauzóleumban található koporsók négy csoportra oszthatók. A legrégebbiek az 1600-as évek elején készültek Pozsonyban, a bronzból öntött koporsókból csak egy maradt meg. A bécsi Kaisergruft hármas kompozíciójú koporsóihoz nagyon hasonlítónak az 1700-as évek első feléből valók, a XVIII. század második felében készült gazdagon díszített rézborítású koporsók pedig a harmadik csoportot képezik. A modern temetkezés szokásainak megfelelő stílusjegyeket mutat a negyedik csoport.

Miután kimenekültünk a jégverem kriptából, Nagykárolyba ment alattunk a busz. Ugyanis Kölcsey Ferenc a várostól 25 kilométerre fekvő Sződemeteren született, s később a városban volt főjegyző. A nagykárolyi Kölcsey Ferenc-szobor a Kézenfogva Testvéreinkkel Sárrétudvari Alapítvány kezdeményezésére a magyar kormány és a magyar-román határszakasz településeit összefogó Európa-kapu társulás, illetve a nagykárolyi önkormányzat támogatásával, valamint a Nagykároly és Vidéke Kulturális Egyesület együttműködésével valósulhatott meg.

A Kölcsey-szobor megtekintése után sor került a már sokunk által várva várt ebédre, a nagykárolyi Nosztalgia étteremben. Bőséges lakomában volt részünk, három fogással vártak minket. Először kezdtünk a csorba levessel, (ami szerintünk legjobban a gulyáslevesre hasonlított), majd második fogásként, krumplipürével körített, töltött sertésszelettel folytattuk. Végül az ebédet desszerttel zártuk, ami egy kiadós méretű almásrétes volt, amit a helyi sörrel, a Ciuc-kal öblítettünk le. A mentes étrenddel is elégedettek lehettünk.

A következő állomás Ady Endre szülőháza volt Érmindszenten. Itt volt egy kis fennakadás, mivel nem számoltunk az időeltolódással, de mindent megoldottunk. Elmondtunk egy emlékverset is, Ágoston elszavalta az Úr érkezését, majd megkoszorúztuk a szülőházat. Ezután Ákosra vezetett az utunk, ahol megcsodáltunk egy Árpád-kori templomot, mely ma református templomként működik. Kinézetre az aracsi templomhoz tudtuk legjobban hasonlítani. Mielőtt tovább haladtunk, elénekeltük a Te benned bíztunk elejétől fogva című református népéneket.

Megtekintettük az erdődi templomot is, itt házasodott össze Petőfi Sándor és Szendrei Júlia. Végül megkoszorúztuk a Petőfi szobrot, majd egy gyors szuvenír vásárlás után visszaindultunk Nyírbátorba, egy kiadós vacsorára, ahol egy felettébb jó hangulatú, éjszakába nyúló beszélgetésnek néztünk elébe.

SZERDA (2025.02.26.)

Ezen a napon volt szerencsénk megtekinteni a Cégénydányádi Kende-kúriát, ahol egy nagyszerű kiállítást lehetett megtekinteni a nagyon jó állapotban lévő épületegyüttesben. Az épület bemutatását végző úrról kiderült, hogy természetbarát emellett természetjáró is egyben aki  a környező vidéket testközelből is ismeri. A kúria megtekintése azért is volt különállóan jó program hiszen csak számunkra nyitották ki a kúriát, mert ekkor még a nagyközönség számára nem volt bejárható az épület, így egy illusztris esemény kerekedett a látogatásból. A kastély impozáns előcsarnokából egy nemesi szalonba léptünk, ahol korabeli bútorok és használati tárgyak révén betekintést nyerhettünk az arisztokrácia mindennapjaiba. A falakon elhelyezett életképek, portrék és családi fotók az egykori lakók életét idézték meg.

Utunk következő állomásaként a Gügyén található református templomot tekintettük meg, amelyet egy idős helybéli úr mutatott be. Ezen templom az Árpád-kori falusi templomaink egyik épségben megmaradt emléke. A templomot körülölelő zöldövezet otthonossá tette a templom környezetét, külső megjelenése pedig a saroktámpilléreivel, félköríves ablakaival és bélletes kapujával a korszakot jól reprezentálja.

A környék egyik fő látványossága sem maradhatott el, amely nem volt más, mint a Túristvándi vízimalom. Ezen a ponton mindenki megtudta találni a saját maga érdeklődése szerinti kedvére való élményt emellett ismeretet. Ennek a programpontnak a komplexitásában megtalálható volt a gépészet, az ipar, a természet közelsége, és egy kisebb tó körüli séta lehetősége is.

A nap zárásaképpen volt lehetőségünk ellátogatni a valaha sűrű erdők, kanyargó folyók és gazdag élővilágú lápok ölelésében rejtőzködő faluba, Szatmárcsekére. A faluban lévő csónakfejfás temetőbe tekintettük meg Kölcsey Ferenc sírját, ahol egy magyar szalagot helyeztünk el és közösen elénekeltük a Himnuszt megemlékezve a történelmi nagyságunk előtt.

CSÜTÖRTÖK (2025.02.27)

A tanulmányi kirándulás utolsó napján csodásan szép reggelre virradtunk a szállásunkon, Nyírbátorban. Végre enyhült az idő és kisütött a nap is. A reggeli imát és a bekapkodott bundáskenyereket követően kijelentkeztünk, és végleg elhagytuk a Kakukk Panziót. Utunk először Csarodára vezetett, a vásárosnaményi járás szívébe, ahol meglátogattuk a XIII. században épült, ma református templomot. Ekkor már nem hatott újként és meglepetésként a nem messze a templomtól található fa harangláb, amely hasonlított is egy már látott haranglábra. Itt egyébként még egy kis múzeumba is betértünk, de kellemetlenül hideg volt, ahogy a legtöbb helyen, és ezért hamar leléptünk. Ezután Tákoson konkrétan ugyanaz történt; református kistemplom, harangtorony, tájház. Itt is meghallgattuk az idegenvezetőnket, majd mentünk is tovább. Ekkor már egyébként a szabadban kellemes idő volt, a nap enyhén sütött és csend volt. Csupán a falvak lassú, békés zsongása és az ébredő természet vidám suttogása hallatszott. Az ebédünket a tanulmányút eddigi leghangulatosabb helyén fogyasztottuk el, a Hunor Hotel és Étteremben, Vásárosnaményban. Majd néhányan közülünk fel tudtunk szaladni egy nagyon emlékezetes kiállításra, Kiss B. Zoltán vadász múzeumába, ahol az általa gyűjtött és elejtett vadállatok voltak kipreparálva és kiállítva. Aki ezt látta, annak ez nagyon emlékezetes lett, mert ilyen volumenű és ennyire látványos kiállítás alig van az országban.

Utunk végül Máriapócsra vezetett. Itt idegenvezetést kaptunk és megnéztük a régi fatemplomot és a kegytemplomot. Imádkoztunk és vásároltunk a kegytárgy boltban – azután hazajöttünk.

Összeállították az Aquinói Szent Tamás Akadémia 2024/25. tanévének hallgatói;
hétfő: Bence&Csongor&János, kedd: Sári&Viki, szerda: Anna&Dániel, csütörtök: Minna&Ágoston